hátszóval a születésnapomra kaptam egyrészt három napot, teli kényeztetéssel, egy fél laptopot, és valami csodálatos kusturica-filmeket, másrészt hm...hogy is mondjam...jövőképet? olyasmit. tulajdonképpen igaza van: rajzolgatás helyett rá kell bíznom a bizottságban lévő építészre. hisz ő ért hozzá. jóvanna. még szoknom kell, hogy nem mindent nekem kell megoldanom.
az állomáson láttam egy öreg, beteg, szakadt huszárt. csizmában, huszárcsákóban, mentében. szakadt és koszos volt, de autentikus. még akkor is, ha ló helyett a vonatra várt.
