hát a vacsoránál kellett volna maradni. elvist speciel imádom, meg egy csomó rég látott arcot. pudingocskáékat megdumáltam és amint odaértünk, elkezdtem megbánni. ritka szar buli volt. egyszer megölöm a petit. áhh, aludni kéne. hosszú hétvége jön. K. ígérte, hogy este hív az eredménnyel. na, szerinted? ja. nem hívott. régen ilyenkor bestresszeltem. most csak nem értem. persze, biztosan izé meg hozé. megértek én mindenkit. hogyne. csak kibaszott fáradt vagyok már ehhez. fákk. meg shit. faszért nem lehet engem lefekvés előtt kettő darab árva percre felhívni, hogy oké vagyok, királylány. nem, nem hiszem el, hogy nem lehet. igen, dühös vagyok bazmeg. a kaja is szar volt. pé is rosszul érezte magát. tagadni fogja, tudom. én meg egy hülye vagyok. csak csípem a vikit, és még akartam, hogy ne menjenek el, meg lazítsanak, meg minden. közben meg csak járt az agyam. gondoltam, a szülinapon majd elfeledkezem róla. ilyenek. hát nem jött össze. és nekik sem volt olyan jó. meg mamimnak sem. faszomba. igen, káromkodom. jogom van dühöngeni. na meg muszáj is. kérek egy üveg illatos pezsgőt, földön ülve igyuk meg. jut eszembe, nem tudom eldönteni, megtartsuk-e a szülinapi bulimat. végtére is, kerek szám. lehet, nem kéne. nem akarok ilyen idegenektől nyüzsgő társaságban, ahogy szoktuk gyurival. merthogy egymás után születtünk. itthon meg nemigen akarok ilyen kereket ünepelni. egyáltalán, van-e rajta bármi ünnepelhető? semmit nem tudtam véghezvinni abból, amit a harmincadikon elterveztem. na,ez is mindegy. akkor sem hagyom, hogy rosszkedvem "kerekedjen". tud a rosszkedv kerekedni egyáltalán? fölfelémegyek, fölfelémegyek, fölfelémegyek, fölfelémegyek. pont. aludjunk. vagy valami hasonló.