péterbarátom többször mondta egy-egy meghallgatott telefonálásom után, mennyire sokféle hangom van. tudom én ezt, ki is használom tudatosan, amikor lehet (meg hát a kommunikációból élek - már amikor dolgozom- ), de bizony vannak helyzetek, amikor nem tudom irányítani, és adott esetben kívülről figyelem, hogy milyen hangnemet vált ki belőlem a beszélgetőpartner. és mennyire mást egy másik. akár néhány másodperces különbséggel. a kölcsönhatások. Z. mesélte, mennyire szeret bejárni dolgozni, és mennyire könnyedén veszi az akadályokat az új helyén. azt feleltem, mert ezt váltja ki belőle a jó légkör. és ez valóban igaz, minden aspektusból. bármilyen kapcsolatban. munkahelyiben, szerelmiben, barátiban. "azt szeretem benned, aki vagyok melletted" (idézet nem tudom, kitől)
én pillanatnyilag szeretem magam mami mellett, Z. mellett, pálmapunci mellett és a kedves mellett. mellettük szép vagyok, okos, kedves, szelíd és önmagam.. Barát, kislány, Nő és Ember. Z. azt kérdezte, ennyien maradtak? igen, ennyien. de kell-e ennél több? a legutolsó eneagram tréningen szó volt arról, mi a szeretet. szerintem az elfogadás. nos...ők elfogadnak...külsőleg, belsőleg. lehetek gyenge, lehetek sírós, lehetek dühös, lehetek őszinte, lehetek a végzet asszonya, lehetek kurva, és lehetek makacs, önfejű és önző. minden pejoratív felhang nélkül.