ma hajnalban arra ébredtem, hogy álmodom. egy szórakozóhelyen egy társasággal. odalejtett egy rövid barna hajú, szomorú arcú kislány, smink nélkül, és azt kérdezte: tipikól vagyok, ti honnan vagytok? és én ránéztem, és visszakérdeztem: tipi? majd megfogtam a kezét, félrehúztam, akkor már fehér mamusz volt rajtam, és a fülébe súgtam: tappancs vagyok, de ők nem tudják. örült nekem, bár nem mosolygott, de én tudtam, hogy örül. odavitt egy társasághoz, leültetett, és azt mondta nekik: hát nem megmondtam, hogy nyugodtan le lehet menni bárhova egyedül, úgyis lesznek ott ismerősök?

ennél csak az az álom volt valószerűbb, egy tavalyi, amiben csónakban eveztem egy fiú után, miközben rózsaszín sapkácskát horgoltam a macskám fejére.

most is eltelt egy kis idő, mire tudatosult bennem, hogy csak álmodtam.