megállt halkan egy autó a ház mellett. kerekei alatt ropogtak kavicsok, kövek és szemét.

és én elképzeltem, amint pár perc múlva csilingel a kapucsengő. a szívem gyorsabban kezd dobogni, amint az ajtóhoz sietek. amíg jön a lifttel, elnyomom a cigarettát, megmosom a fogam. másra nem is lenne időm. félignyitott köntösömben rohannék kinyitni a rácsot, nem érdekelne sem a meztelenségem, sem a félig vizes hajam. már az előtérben belebújnék a szájába, beletúrnék a hajába, ráfonódnék, hogy minden sejtem minden sejtjével érintkezzen, ő nem értené, mit eszek az illatán, és szabódna, hogy megizzadt és én csak innám a bőréről, a nyakáról, a vállgödréből, végigsimítanám a testét, a derekán azt az ívet, amit annyira szeretek, és kapaszkodnék belé, mint akit éppen az éhenhalástól mentettek meg.

de most a telefon sem szól.