a tegnapi palacsintaparti szerényre sikerült, mert a meghívottak a szombati pezsgőillatú éjszakában nem vették kellően komolyan. viszont gyönyörű D.t megpróbáltam kommendálni B.nek, teljesen fel volt háborodva. fél éve nem beszéltünk, másfél éve nem láttam, és mégis. az ugyan igaz, hogy mindezek ellenére a szívem egy kis csücskében van, és ez kölcsönös is, és csak nagy nehezen értette meg, hogy hiába szeret, hiába szeretem, akkor sem én vagyok, akit keres, és igenis engedtessék meg nekem, hogy igyekezzem kerítőnő lenni, hadd lássam végre boldogan. azt mondja, utálja, de én tudom, hogy a szíve mélyén érti. és amikor azt kérdi, mi újság, és kérem, hogy inkább személyesen, mert amit kavartam magam körül, az hosszú, csak annyit mond: "ahhoz te nagyon értesz" és én érzem a hangjában azt a lágyságot, és csak annyit bírok felelni, hogy most még önmagamat is túlszárnyaltam...
viszont érdekli a lány, és ennek örülök.
