Tappancs blogja

vagyok.

megnyugodva, hátfájás nélkül, telve figyelemmel, telve szeretettel, telve a szíveslátással, A.tól, Embertől - ma meghallgattam pár másodpercre a szíve dobbanását, erőt meríteni -, telve ...amikor már nem tudom elviselni ("ha nem tudod már elviselni, azt, amiben vagy, lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad") önnön hisztimet, önnönmagamat, és menekülnék, akkor azt mondják: de mi igen. vélem megtalálni magamat általuk, a szeretetük és a Kedves szerelme által. (valójában sokszor elgondolkodom, úgy tűnik, tényleg szükségem van erre a szünetre) és ha ez még mind nem volna elég, akkor megkapom a másik nagy ajándékot: odafigyelést. odafigyelést és törődést, testileg és lelkileg, "fogod szeretni azt a gyújtót is?" - azonnal beleszerettem, felelem, és szívem eltelik gyengédséggel, és amint végre kitartó masszírozás közben megroppan az a pont, mint kapszulából a gyógyír, úgy árad szét bennem a hála és a béke.

és gyógyírként írnám fel minden egyes embernek az érintéseket.

meg egy másikat is. és beszorult a szívembe az elmúlt hat év, és az az április 14-e olyan súllyal zuhant rám..hideg döbbenet...mintha átmennél a szemközti házba, és a saját ablakodban magadat látnád, de sem a kezed, sem a hangod nem ér el..tehetetlen vagy.

most nemigen látok a zokogástól. abbahagyom az olvasást. nem tesz jót.

és akkor jött bé is, svájcból - vagy németországból, nála sosem tudni -, megkérdezi, baba, hogy vagy, basszákmegozik, mikor a munkáról mesélek, kérem, nézzen körül, mondja, itthon nem tud, de tudok-e németül, mondom, nem, hát franciául, mondom, franciázni, azt elfogadják-e, mire ő: azt csak én fogadom el; képcsere, legalább így látjuk egymást, elálmodozik a fehér bőrömön -szerinte fogytam, szerintem nem érdekel -, szép vagyok neki, és őszintén érdeklődik Kedves után, megkérdi, szerelmes vagyok-e, és igenlő válaszomra így fejezi be "basszameg, de irigy vagyok"

megyek én még az esküvődre, bébi.

olvastam egy blogot. nem használt. kérem a brómos tejámat.

'56 és környéke, disszidálni vagy nem disszidálni, együtt maradni vagy elhagyni, a barátság vagy a szerelem, rabság vagy szabadság

habár a röptében felmutatott problémák egyesével is egész filmet érdemelnek

elszomorodtam kábé félpercenként, emlékek és érzések váltották egymást, rég sírtam magyar filmen

az sem zavart, hogy a film szerint '57-ben így beszélnek: "gyere már, bazdmeg!"

vagy women. néha praktikus lenne.

az nem lepett meg, hogy a pms múltával nemcsak a testem deformitása tűnt el, hanem a nézőpontomé is

de az igen, hogy a hűtőben van egy rejtélyes pont. ahova mindig kifolyik valami. most például a gyárilag lezárt kóla.

álmomban van egy másik világ; álmomban megtörténnek a félelmek; álmomban látom, amint megtörténnek a dolgok; álmomban létezik equilibrium.

a valóságban fáj a hátam, az aleve nem fájdalomcsillapító, hanem valami valami kábító; a valóságban szerelemre ébredek; a valóságban A. toporzékol, és nem tudom még, miért, és félek, hogy átmegy sündisznóba, és nem hagy segíteni, féltem. őt. annyira megszokta -rákényszerült-, hogy csak magára számíthat, hogy inkább ellöki a segítő kezet, nehogy elgyengüljön. akkor is védekezik reflexből, amikor igazán nem kéne.

a valóságban i'm a woman in love

a hátam. fáj. megnéztem tükörben. görbe. vécésnéni-hát. piacikofa-hát. öregnéniszatyorral-hát.

néha bébisintérkedem, tófürdés meg csodák palotája, estére fáradok, elszoktam a tízévesektől, de élvezem

kétórás telefon volt barátnő volt pasijával, mindezek után elolvasni, hogyan ír volt barátnő a gonoszságról (ő, aki tervezi, hogy elárulja hűtlenségem Kedvesnek. üzentem neki: csak nyugodtan. eggyel több hazugság nem oszt, nem szoroz)

alantas tervemhez kiegészítő opció és együttműködő társ jelentkezett, már ettől a ténytől is boldog vagyok (megszívod, baszki, megszívod...ehh. ---meg fogja érni, hiszem)

a hátam egyre jobban fáj, kölyök nyaral, nincs, ki kiroppantsa, csajokat fűzöm, tapossanak, huszonkilósak, jólesik, de hasztalan, A. próbálkozik, szintén hasztalan, ma dettó, úgy érzem, rögvest megdöglök, ki sem tudom húzni magam. (rá kéne beszélni valakit arra a -jogosan- híres visegrádi masszőrre, egyedül uncsi..-

picsafürdőruha bevált, Kedves nézegeti a képeket, a húsomat (hm, háj az, node másodszorra nézve szerintem sem vészes); lassan telefonszexelni fogunk már, mert egyre nehezebben bírom a távollétét, érzelmileg és testileg; úgy tekintem, mint előjátékot, és amikor majd a kezem közé kapom, elsőre megint csak, mint állatok, tépem a húsát, ő az enyémet, majd csak ezután a szelíd szerelmeskedés;

csak a hangjától is nedvesen bizsereg a bugyim...