és még azt is, hogy belép az ajtón, és megcsókol, és én már bújok a nyakába, és beszívom az illatát, hogy majd belefulladok, és bújnék bele, a bőrébe, a testébe, mint valami drogos, aki az utolsó életmentő adagot kapja, és ahogy lehajol és a cipőjét bontogatja, bújok bele a pólója alatt, a derekánál, és csókolom a bőrét türelmetlenül, és mindegy már, csak a közelében legyek, az aurájában, és egy ölelésétől nedves a bugyim, és még sosem voltam ilyen, csak vele, és máris készen állok, és nincs más dolga, csak belémbújni, és még ő is csodálkozik, és én is, de csak a vad, férfitestére vágyom már, és az illatát ki kéne adni parfümnek, mint vágykeltő, és gazdagok lennénk, vagy csak rám van ilyen hatással, ahogy még eddig senki sem, és persze nem hiszi, és persze én sem értem, de élvezem, és nincs már idő semmire, hajt belülről, és harapja a számat, óvatosan, majd éhesen, mint az oroszlán a végre elejtett vadat, és néhány perc múlva csak élvezek, és folyamatosan, minden mozdulatára, és már nem számolom, és már minden moccanása kínzóan gyönyörű, centiről centire, és minden sejtemmel, minden külső és belső sejtemmel érzem őt, és amikor már az egész testem egyetlen erogén zóna, egy vagina, egyetlen iszonyú élvezeti pont, és az egész bőröm csupa izzadtság, és amikor néhány másodpercre elveszítem a külvilágot, és beleájulok, és a tudatom már messzi jár, és arra eszmélek, hogy azt mondja, már úgy kívántalak, és úgy ölel át, és úgy ölelem át, minél szorosabban, hogy alig kapunk levegőt, és az orrom a válla gödrében, nyelvemmel nyalom a bőréről az izzadtságot, és a szája a nyakamban, és harapja, és én megadom magam, mint egy nőstény állat, és tudom, hogy soha nem volt még ilyen, hogy soha nem volt még ennyire.
