Ismét hálidéj. De most nem lesz laptop. Ha szeret engem a jóisten -aki, ugye, nem létezik-, akkor telefon se nagyon. Mert hiába "intézte el tappancs" meg hiába "hozta vissza a sírból a kapcsolatunkat a fő partnerrel tappancs", azért tappancs jól meg van dögölve. Úgyhogy most amolyan dzsentri módra valóban nyaralunk egyet. Mert a babám, na az olyan, hogy elintézte. Hogy örüljek. Hogy megszagoljam a tengert. Kicsit. Lehet, hogy nagyon, mondjuk. Mittomén. De elmegyünk. Hajnalban (méga napismás) indulás. Megjött a szusi, közben bepakoltunk, ilyenek. Majd valahol lenn délen (édeséjen édentremélsz) megállunk, ahol süt a nap.
Pápá.
