Napok óta hullafáradt. Olyannyira, hogy két napja nem elég az elalváshoz a gyógynövényes bi(o)gyóm. Nincs erőm vasalni, főzni, takarítani, moziba menni, és még sorolhatnám. Blogot írni sem. Vergődöm a mókuskerékben, közben úgy érzem, mintha ezer szállal lennék megkötözve, börtönbe zárva, nem szabadulhatok. Ha anyagilag megengedhetném, azonnal felmondanék. Amolyan ajtócsapkodósan, azonnal. A feladatot sajnálnám, mert élvezem. Mert majd jó lesz a végén azt mondani, ezt én (is) csináltam. De már ez sem érdekel. S még csak öt hónapja. A halállistámon már ketten vannak. Na jó, tegnap óta hárman. Hasznát venném a maffiakapcsolatoknak, ha lennének.
Az egész világ csak a babámtól szép. Csak érte szép.
