Eredetileg úgy volt, hogy annyira fáradtak vagyunk, hogy egész hétvégén döglünk csak a függőágyban, és nézzük az eget, a napot, meg a suhanó felhőket. Ehelyett szedtünk málnát, egy fél vödörrel lett csak, szóval nem nagy kunszt, de ehhez be kellett bujkálni a bokorba, összegyűjtöttük a szénát hét boglyába, na itt papírkutya voltam, mert a babámnak másnap kellett befejezni, és nekem ugyan nem lett vízhólyagom a villától, de tenyérizomlázam igen, aztán kigyomláltam a kövirózsákat, végül felkötöztem a szőlőt, tiszta zöld ujjam van, olyan szépen megnyestem őket anno, és most vadulnak, sőtmitöbb, a növények megélednek a kezem alatt, ezt nem gondoltam volna eddig, ebben a lakásban semmi növény nem élt meg, a gardénia is megpusztult, most meg koktélparadicsom van az ablakban, meg menta meg petrezselyem, meg apró kis cserepekben a régi magok, amiket a házban találtam, és megnézem, lesz-e belőlük valami, a kukorica meg a kapor már bújik, no és azt sem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni, gyermekkoromban annyira utáltam a hátsókertbe hordani a vizet vödörben minden ááldott este, hogy alig vártam, hogy panelba költözzünk, és ne legyen kert, most meg tessék.

Hajnalban meg azt álmodtam, hogy a ház mellett talltunk egy ódon kis tavat, tudod, olyan mohos kövekkel, és azt találtam ki, hogy akkor nem is kell tavat építeni, csak egy kis patakot hátravezetni, és akkor tökjól fog csobogni, és hátra elegendő egy pici tócsa, amit nem kell építeni, csak nejlonnal kibélelni az alját. Mondjuk lehet, attól van ez, hogy vidéken van egy ház, valami festőnőé, amiben egy tökjó kis tó lehet, mert szédületesen brekegnek benne a békák.

És akkor most felmegyek a hegyre, a drillbe, és megpróbálok státuszt csinálni a rendszerről egy áldott nap alatt, és remélem, hogy nem vészes a helyzet, és húzok vastag zoknit, hogy meg ne fagyjak. Jó lenne már, ha így nyár közepén elkezdene melegem lenni, legalább egyszer, és nem összefagyva jönnék haza, mikor még légkondi sincs. Hőséget akarok, és napsütést akarok. Legyen már tiszta erőből nyár.