A legújabb: pombear-dzseki.

Amúgy zsuzsinak új zöldkártya kell, meg fék meg olaj, így ma reggel elvittem a szerelőhöz. Ma már nem izgatott, hogy villamossal kell hazajönnöm, bár azt továbbra sem tudtam, hogy az úton hol fogok jegyet venni. Szabadságot vettem ki, mert korán akarunk vidékre indulni. A nap meg csak sütött, lesütötte rólam a bőrkabátot, a szél nyári illatokat fújt az orromba, és én olyan boldog voltam, mint még talán sosem. Babámnak is annyit mondtam, amikor gyaloglás közben hívott, hogy most annyira, de annyira szeretek élni! Ugyan a villamos olyan koszos volt, hogy hazaérve még körmöt is kellett tisztítanom (??), és nem értem, hogy öt megállóért miért kellene ötszáznegyven forintot fizetnem, ha közben öt percre leszállok, hogy beugorjak a postára, de kit érdekel. Amikor hazaértem, észrevettem, hogy az újságok eltűntek. Nem értem, hogyan hagytam el, amikor a megállóban még azt olvastam... Kenyeret sütöttem, összekészítettem a bőröndöt, belenyírtam a hajamba (tud valaki egy jó fodrászt a közelben?), most a kádban heverek, és isteni érzés, hogy nem kell rohanni, nem kell munkakeresésért izgulni, a csekkek be vannak fizetve, és nyár van, és...és...érted, na.