Az úgy történt, hogy szereztem olcsón alkatrészt zsuzsihoz, meg vigyáztam rá nagyon, hogy le ne hasaljon a város közepén -mert persze ilyenkor kapok interjúidőpontot, többek között a hegy tetején-, nagyon nem hiányozna, hogy ne érjek oda, meg hogy úgy kelljen plusz pénzért elszállíttatni zsuzsit. Kaptam időpontot a szerelőtől mára, és holnap készen is lesz. A probléma csak az volt, hogy  a babám ma éppen vidéken volt, hogyan jutok hát haza. A bkv-tól irtózom, a taxira sajnálom kevéske pénzünket. Körbekérdeztem, de munkaidőben senki. Mégis marad a bkv, megnéztem, hogyan tudok hazaközlekedni, hát elég egy villamos. No, hát akkor legyen. Jegyem az nem volt, venni nem lehetett a megállóban, hát erősen sasoltam körbe-körbe. Ahogy így ficergek a sötét napszemüvegemmel, egyszer meglátok valamit a jobb szemem sarkából. Nézd már, mondom magamban, hát itt egy másik villamos, és milyen közel jön. Hát nézzem meg közelebbről.

A villamos második kocsija volt.