Aki olvasott régen is, tudja, hogy sok-sok negatív élmény ér, még kevesebb pozitív, ebben a kanosszajárásban. Volt már nevesítve is egyszer, azóta nemigen. Ennek egy oka van, hogy egyre ellenállóbb vagyok az ilyen hatásokkal szemben. A mérleg még mindig negatív, és bizony tudnak még újat mutatni nekem, és ezt nem pozitívan értem. Mindettől függetlenül most inkább az az eset érdekes, amelyben szintén elutasítást kaptam, ámde a kiválasztási folyamat során olyan élményeket szereztem, amelyektől nem gondolok rájuk rossz szívvel. Sőt. A legtöbb munkáltató elfelejti, hogy emberi lényekkel foglalkozik, a pályázókat mint almákat a piacon, úgy kezeli. Ám itt az emberség és tisztesség, a biztonsági őrtől a hr-esen át a vezérigazgatóig, mindhárom találkozásunkkor, olyannyira, hogy nemcsak azt sajnálom, hogy még mindig nem dolgozom, hanem hogy nem itt dolgozom. Nevesítsük: Első Pesti Telefontársaság. Mert a céget a benne dolgozó emberek teszik olyanná, amilyen.