Nos, arra már nem emlékszem, kié a felkérés, de legyen a hét. Jól emlékszem, hogy az elmúlt hét év?
2000 - kicsit bővítek, ezért a szilveszter is, amely előtt megbeszéltem a férjemmel, hogy az iskolaév végén elválunk (hogy ne zavarjuk meg a kölyköket az iskolaváltással), és amelynek részleteit 00:05-kor óhajtotta megbeszélni, kezünkben pezsgővel, és csodálkozott, hogy nem vagyok kapható rá. Aztán úgy alakult, hogy történt valami, amire azt mondtam, ezzel az emberrel én egy percet sem, itt nem, vele nem, vége, és elköltöztem. Még akkor letérdelt elém, átölelte a térdemet, könyörgött, de én elvakultam makacs voltam. Meg depressziós, gyógyszerekkel és kórházi kezeléssel és halálvággyal. Minden mindegy volt, csak szabaduljak már, mint a róka, aki lerágja a saját lábát is a csapdában akár. Két hónapig még reménykedett, aztán odaköltöztette a szeretőjét. Aki aztán a terhessége bejelentésekor (személyesen, mert az ex "nem képes beszélni" velem), hogy már öt éve ismerik egymást (én bibliai értelemben értettem, mint kiderült, jól). Béreltem egy félszuterént, találtam munkát, szerelmes voltam, elhagyott voltam, sokat éjszakáztam, munkával és szórakozással is, volt hogy egy bombával kezdtem a napot, hogy nyitva tudjam tartani a szemem. Pénzem nem volt, két munkahelyen dolgoztam, reggel nyolctól éjjel egyig-kettőig, volt hogy cigányokat szolgáltam ki, az egyikből ment a rezsi, a másikból meg a napi megélhetés (napi fizetést kaptam), hétvégén meg a barátaim adtak enni.
2001 - az éjszakázások elmaradtak, másik lakásba költöztem, amikor eladták az előzőt, azóta itt lakom. Az előző évi projektből származó bevétel elment a baráti kölcsönök törlesztésére, hónapokig 50 és 100 ezer forintból éltem (az albérlet 48 volt). Közben másik munkát találtam, jobban testhez állót, s kezdtem embernek érezni magam. És férfit sem akartam látni magam körül, a szexen kívül, néha még azt sem. Pénzem még mindig alig volt, de legalább volt remény, amikor előléptettek.
2002 - 2004 - így teltek az évek, gyakorlatilag a pénz szorításában, másra nemigen emlékszem, aztán 2004-ben megismerkedtem egy fiúval a munkahelyemen, és évek óta először arra vágytam, hogy legyen mellettem valaki. Aztán elhagyott, mert tényleg nem voltam hajlandó neki gyereket szülni. Pontosabban, elköltözött gondolkodni. Azóta gondolkodik. Nem sok ideje lehet rá az új asszony és gyerek mellett. Ezen a ponton megállapítottam: igaza volt a gimnáziumi osztélyfőnökömnek. Minden bajom abból származik, mert egyenes, őszinte és makacs vagyok. Az emberek nincsenek ehhez hozzászokva. Nem is tudják kezelni. Akkor elhatároztam: csak amellett az ember mellett tudok boldog lenni, aki számára ez feltétel, nem pedig hátrány.
2005 - a munkahelyemen sorra cserélődtek a főnökök, minden cserével egyre rosszabbul jártunk, s bár ez és az előző év anyagilag helyrebillentett, a lelkem egyre rosszabbodott. Júliusban megismertem a babámat az interneten, elkönyveltem, hogy a jó pasik vagy messze laknak, vagy nősek, de leginkább mindkettő, úgyhogy barátkozzunk, sok bajt nem okoz úgysem. Aztán szeptember 19-én megdőlt minden. Akkor láttam először. Októberig nagyon szép volt. Aztán szerelmes lettem. Aztán egyre szebb lett, mert ő is. Volt, hogy sírva autóztam keresztúron, mert eltévedtem, és féltem hogy nem érek haza a minden reggeli fél nyolcas msn-randevúnkra.
2006 - március 7-én szakított velem, én lebénultam, és egy hétig sem nem láttam, sem nem hallottam. Egy hét múlva újra jelentkezett. Júliusban kirúgtak a munkahelyemről, ma sem tudom, miért. A depresszióm csak erre várt. Októberben feladtam mindent. A babámat alig láttam, a pénzem rohamosan fogyott, és már nem reménykedtem semmiben. Egyedül juditomra számíthattam. És akkor a babámnak sem kellett több, végre nagy levegőt vett. Novemberben odaköltöztem hozzá, december végén pedig visszaköltöztünk pestre együtt.
2007 - év elején találtam munkát, illetve munkahelyet, mert munka nem sok volt, ami idegesítő, innen augusztusban elcsábítottak. Munka, pénz és hosszútávú tervek ígéretével. Már majdnem letelt a próbaidőm, amikor bedőlt a cég. Ettől függetlenül ez a boldogság éve.
