A kommunikáció az én (titkos)fegyverem, fegyverhordozóm, istenem vagy amit akartok. Néhány napon belül másodszor kellett szembesülnöm azzal, hogy ...hogy mit is? Amiről azt hiszem/hisszük, hogy világos, egyszerű, értelmes szavakkal meg van beszélve, az legalább egy embernek nem világos. Tegyem hozzá, hogy még ráadásul neki áll feljebb. Én meg szétteszem a kezem tehetetlenül és vigyorgok kényszeredetten. Ezt csak úgy a kommunikációs gondolatvonalhoz. Vagy ez csak értelmi képesség kérdése? Ha leírod tisztán, sallangoktól mentesen, túl határozott vagy. Ha szóban mondod el, nem csinálják. Ha megírod ezek után az emlékeztetőt, azt mondja, ezt nem így szokták, ezért számítsak rá, hogy el fogja felejteni. És ez még a kisebbik rossz ahhoz képest, amikor egy másik azt mondja, ezt nem csinálom meg, mert évente plusz negyven órámba telik, és ha nem tetszik, rúgjál ki.
Ne is gondolkodj rajta, csak morgolódom, te meg nézzél képeket a babám blogjában, most frissült: 
