Mily régóta idegesítenek a szomszédok ezzel-azzal, mióta felnőtt a sok gyerek. Már megjött az unoka is, de ők nem itt laknak. A kisméretű vérengző, aki anno összevérezte a fenti postaládánkat (azóta is olyan, én ugyan nem nyúlok hozzá), és a rendőröket hívta valaki hozzá, majd még kóborolt az utcán néhány hétig és akkor visszaengedték a lakásba, mostanában egyre kevesebbet látható. Látható viszont egy magas ember, aki úgy jön haza, mintha hazajönne. Babám mondogatta is, hogy némá, terhes a szomszédasszony, mit én nem hittem el, de tegnap szembesültem vele. Néhány órát még gondolkodtam, hogy hogyan is lehet, e zűrzavaros családi viszonyokon belül, meg ennyi idősen, ennyi gyerek mellé minek még egy, babám szerint innentől már minden ingyér ' van nekik, de én rájöttem, hogy biztos az új pasinak szül egy gyereket. És akkor beugrott, mi a jó ebben (nézzük már optimistán): hát az, hogy ha meglesz a gyereke, akkor nem fognak nap mint nap meg hétvégén zenét bömböltetni meg ordibálni. juhéj.