Kezd gyanús lenni, hogy a viharok mindig akkorra időzítenek, amikor a babám nincs itthon. Bár legalább most nem volt égdörgés és villámlás, és nem kellett a virágokat bekapkodni, és nem áztam meg. Viszont jól elborozgattam. És tényleg nem unatkoztam közben. A bor hatására sikerült is néhány perce arra ébrednem, hogy a sav marja a torkomat, és majd megfulladok a köhögéstől. De akkor is nagyon finom volt. S már csak délutánig kell kibírnom, hogy lássam a babámat (aki egyébként wellnessel és hasonló finomságok és élvezi; bezzeg én sosem tudtam élvezni a csapatépítőket, úgyhogy irigylem kicsit ezért).