ver.1.
Azt mondja, én értek hozzá, mit tegyünk, én azt mondom: ezt, mire ő kis fáziskéséssel, jó akkor azt fogjuk tenni, és néhány hét múlva azt mondja ismét, de ez nem működik, én elmondom, hogy ezt kéne tennünk, mire ő: amazt, és aztán a vége az ma reggel, hogy: ez így nem működik, csinljuk emígy, csak legyen végre valami.
(ez: a működő megoldás, ez eddigieknek nagyjából az ellentéte; az: az eddigiek egy apró változata; emígy: ez osztva tízzel)
ver.2.
Felhívom, hogy ezt és ezt szeretném, mondja, jó, rendben, elintézem, rekordidő alatt, mire ma reggel az a vége, hogy: maradjunk annyiban, hogy ezt nem szeretném, és legközelebb beszéljük meg előre.
Tudhattam volna, hogy a családi kapcsolatok mindent felülírnak, még a józan észt is, és az üzletet is. Csak akkor mire kellek én? Bűnbaknak? A második vagyok. Hány kell még, mire rájönnek?
