Ja és még arról, hogy mennyire érzékeny műszer a testünk. Egyik évben elkezdtem köhögni, és nem bírtam énekelni, olyan hamar elfáradtam belé. Hogy hangszálgyulladás. Öt hónapi kezelés, eredménytelenül, homeopátiás vackokkal, és többhetes némaságokkal. Végül tüdőgondozó, remek (és istentelen szexi) fülorrgégészre való rábukkanás, aki kideríti, hogy arcüreggyulladás és orrsövényferdülés. Még azon a nyáron műtét, és egy év tünetmentes időszak. Majd a köhögés ismét előjön, gyógyszerelés hónapokig, közte antiallergén (az allergia szerintem hiszti, úgyhogy nem ér, hogy allergiás legyek). A köhögés nem múlik, a fülem-orrom-gégém olyan tiszta, hogy az orvos széttárja kezét, és elküld tüdőgyógyászhoz. Ő nem lát semmit, csak hallja hurutosnak hangzó köhögésem, hadd jöjjön az antibiotikum. Mellé még valami a mellékhatásokra (utólag kiderül, hogy kortikoszteroid), és még kálium ez utóbbi mellékhatására. Aztán közben kiderült, hogy a köhögésem a refluxtól, erről már volt szó, de azért én beszedtem a tüdőgyógyász gyógyszereit, biztos, ami biztos. A köhögésem azóta még nem múlt el, de hát ilyen gyorsan nem is várható, viszont egyik napról a másikra eltűnt az arcomról az a dermatitisz, amivel évek óta küzdök, és a bőrgyógyász sem tudott rá mit ajánlani. Kutatásaim révén kiderült, hogy a kortikoszteroidnak van ilyen hatása. Lenyűgöző. Amúgy is szép bőröm kivirult.

Szóval érdekes az emberi test.