1. A ma reggelt a banknál kezdtem, aztán az elműnél folytattam. Bank tíz perc, elmű 54 perc. Csak azért nem anyázok, mert magam is résztvettem már adatbázis két szoftver közötti migrálásában. Az ügyintéző kedves és türelmes (a végén megkérem, mondja el, hogyan lehet mindig hozzá kerülni, ha idejövök. elmondja) Szóval a migrálás. A lakástulajdonos régi villanyrészleteit szépen belemigrálták az én egyenlegembe. Egy kő esik le a szívemről. Megírom az újabb kérvényt, hogy legyenek szívesek szétbontani az ő részleteit és az én számlaösszegemet. Igen, egyúttal tessék semmisnek tekinteni a tegnapelőtti részletfizetési kérvényemet. Köszönöm, nagyon kedves, akkor visszaadná a laptopom dugóját?

2. Jó napot kívánok, ismét szeretnék bankkivonatot kérni a bíróság részére a befizetéseimről. Mit? Hogy darabonként ezeröccá? Akkor csak igazolást kérek. Hogy ha ráfér egyre, akkor az csak kétezer? Remek. Mikor mehetek érte? Jövő hét után? Az már nekem késő. Hogy a sürgősségi felár ezeröccá? Remek, még mindig olcsóbb, mint a bírósági késedelmi bírság, ami százezer. Hogy mégis kész lesz pénteken? De ugye, nem úgy, mint a múltkori, mert az nagyon sokba kerülne nekem. Najó, elhiszem.

3. Jó napot, szeretnék igazolást kérni, hogy mennyi munkanélküli járadékot kapnék, ha bejelentkeznék. Csak akkor tudják megmondani, ha bejelentkezem? És ha nem akarok bejelentkezni? Akkor nem, értem, de maximum mennyi? Hetvennégyezer? Erről nem kaphatnék igazolást? Hogy a törvényben benne van? Hjaj. .. Mikor menjek be? Jövő héten? Mennyit kell várni? Egész nap? Remek. Shit. Büdös munkakerülőket szagolni egész nap, semmittevéssel. Picsába.

Mantra: szórakoztatszórakoztatszórakoztat.