Az úgy történt, hogy 2005. július 18án elmentünk nyaralni, nagy hirtelenséggel. Az úgy történt, hogy 17én becsöngettek, hogy csőtörés van a szomszédban, és nálam is kell bontani, mert átlóg a cső egy darabja. Anyáztam, és nem mentem ki egy nappal előtte A.hoz. Örültem, hogy nem egy nappal később történik, vagy kettővel, amikor már nem vagyok itthon. Aztán nem jöttek vissza falat rakni. Aztán a négy lakást összekötő kis lukat berakták, hogy azért mégse. Aztán még vagy ötször jöttek megnézni, különböző emberek, hogy jé tényleg, de ronda, és de be kéne falazni meg vakolni. Aztán néhány hónapja a lakástulajdonosom "utasított", hogy ne fizessek addig közös költséget, amíg meg nem csinálják. Aztán most anyáznak, hogy nem fizetek. Aztán ma kijött valami vakolóember, és azt mondta, fizessem ki a befalazást.  Mondtam, hogy az kizárt. Aztán huszadszorra is megbeszéltük a közös képviselővel, aki mellesleg már nem is emlékezett a szóban forgó csőtörésre. Sőt le akarta tagadni. Aztán akkor kiderült, hogy rohatt huszonötezer forinton marakodnak. A vakolóember szerint kemény vagyok, hogy nem akarok fizetni. A vakolóember öltönyben jött mellesleg. Megvilágítottam neki, hogy ő sem akarna fizetni, ha a szomszédja miatt vernék le a falat. Egyetértett. Aztán azt mondta, rendeljem meg írásban a falazást. Amikor azt mondtam, ez kizárt, még a végén a megrendelőn kérnék a pénzüket, megint azt mondta, kemény vagyok. Pedig köntösben pillogtam rá, mert fáztam. Állítólag nemsokára jön a biztosító megnézni.

Én azon gondolkozom, hogy kiviszem valami kiállításra a lukat, ott még pénzt is kapok azért, hogy ennyien nézik meg. Biztosan nagyon érdekes. Valami posztimpresszionista modern installáció, vagy "úgysemértenék"?

Szinte látom A.t, ahogy a fejét fogja, amikor ezt olvassa, és eszébe jut és kiszámolja, hogy az bizony több, mint másfél év....nem tényleg nem vagyok kemény, ebből is látszik.