Tappancs blogja

az úgy van, hogy a környékünkön, az utcánkban senki, aki először jön, nem meri otthagyni az autóját. de legalábbis félti. öt éve lakom itt, még nem volt autólopás, sem feltörés. -najó, egyszer a szomszéd ház elé parkoltam, és kiszedték a hátsó ajtóból az üveget. de lefektették szépen az ülésre, és csak rendetlenséget csináltak. sem a dugicsokijaimat, sem a rádiómagnót nem vitték el.- viszont előre köszönnek, ha már láttak, és szólnak, ha lehúzva marad az ablak, vagy bekapcsolva a világítás. ma azonban vidéken jártunk, csodatermészetben, színes levelek és százéves házak között. az ember -aki egyébként baszik fizetni, azúristenit-, annyit sem mond nekem, amikor kikönyököl a tornácára, hogy habakukk. két mamlasz fia a terepjáróból még megbambulja a melleimet, de kiszállva a saját udvarukon, annyit sem mondanak, habakukk. meg azt sem, hogy " ég a lámpája, kisasszony". a cigánysuhancok ugyanis ezt szokták mondani. mindig. ja. és köszönnek előtte.