a nyugalom, az. egy kis döglés, egy kis isteni káposztás kacsa, mire összevakeráltuk magunkat, majd' este lett, az úton autók alig. tegnapelőtt az apám telefonja ébresztett. K. nem hagyta nem felvenni. aztán valami történt a fejemben, mert belekerült a gondolat, hogy be kéne ugrani hozzá. aztán így lett. fura volt. öreg és joviális és pocakos és mosolygós és majdnem normális. és örült nekem. aztán csillabarátnőm, a nyugalom és béke szigete. rögtönzött családi koncert, hegedű és gordonka, kicsit énekeltem, és nagyon voltam boldog. lecsúsztattunk egy üveg bélizt, meg valami ördögvérét, nem kicsit vihogtam. boró a kezembe nyomta a hegedűt, és piytogtattam, majd segített, igazgatta az ujjaim, aztán öt perc múlva kijelentette "megcsináltad a parasztkantátát". ezen röhögtünk hazáig.