hogy megírom az álmomat, és látom, Viola nap van. ez majd megér egy posztot, ki volt Viola az életemben. csak jelzésképpen: a legpofátlanabb alkalmazottam.

szóval az álmom. igazából ott kezdődött, hogy este hisztiztem egy kört - igen, tudok, de hogy ennyire, és ennyire kontrollálhatatlanul, az még engem is meglepett-, és aztán jól elküldtem a jelentést a próbamunkáról, és utána megmasszíroztam a vádliját és jól belealudt, majd nagynehezen rávettem, hogy forduljon irányba, és aludjon kényelmesen és lekapcsoltam a tévét, hogy tudjon végre aludni, mert dögfáradt volt, de én meg nem voltam álmos, és csak hallgattam a horkolását a vállgödrébe bújva, és aztán arra ébredtem, hogy jujj. szóval sétáltunk valahol és volt egy patak, ami átfolyt az úton, és néztük, milyen praktikus ez a biciklistáknak, mert menet közben tudják lemosni a biciklik kerekeit, és levettük a cipőnket, ő a kézzel varrott, vitorlázósforma tisztabőr, ámde elegáns és kissé extrém cipőjét, mire rá is csodálkoztam, én meg kínlódtam egy kicsit a zoknimmal, mert nem tudtam lehúzni, és úgy sétáltunk tovább, és volt valami faluvég, ahol akartam mondani, hogy szeretem, de valamiért mégsem mondtam, és naplemente volt, és gyalog voltunk, mintha a világ végén. aztán volt egy hely, ahol szólt a zene, de nem hangosan, és olyan volt, mint egy kis bunker, sötét és otthonos, és folyosók voltak és halvány fények, és ott volt a régvolt főnököm, és ő egy rózsaszín szobában volt, aztán valaki folyton jött utánam, és én mentem előle, és mindig eltévesztettem a kijáratot és a férfivécébe nyitottam be, és ott volt a voltosztálytársam, a manó, és derékig le volt vetkőzve, és egy kanapén átölelt, és akkor már én is meztelen voltam deréktól felfelé, és félmosollyal bevallotta, hogy biszex, és hogy megkönnyebbült, hogy elmondhatja, mert milyen nehéz volt titkolni az iskolában meg még húsz évig, és közben valahol egy török fekete hajú fiúval szexeltem lépten-nyomon, és azt mondtam neki, hogy ő az első török fiú az életemben, és aztán voltunk egy moziban, és K. a nézőtéren ült le, én meg a színpadon levő egyetlen székbe, és kitekert nyakkal néztem a filmet,  és azt gondoltam, biztosan neheztel ezért, de csakazértis ott maradtam, aztán meg mégsem, hanem elmentem fagylaltért, és letettem az asztalra, hogy majd oszt belőle, de ő rá sem hederített és a fagylalt elolvadt és én elindultam a szobánkba, hogy majd meghűtöm és megeszem úgy, és közben volt egy kék nő kinn a terasz kövén feküdve, a kezében sárga hólapát, és egy leanderbokor mögött feküdt, és én arra ébredtem, hogy egész végig meg sem érintett és hogy olyan szomorú vagyok, és forgolódtam és sötét volt, és nagyon hosszúnak tűnt, mire felébredt és én végre hozzábújva elsírhattam magam, és akkor elmesélte, hogy ő meg azt álmodta, hogy az esti hisztim után összecsomagoltam és elhagytam.

és olyan jó, hogy most fordítva van, a rosszat álmodom, a jó meg a valóság.