ráugrottam és a lábammal kiborítottam a kaukázusi kefíremet, rá a szőnyegre, ami ugye nem az övé, már szinte húztam be a nyakam, amikor felugrott, hogy mit kapok ezért, és igyekeztem nemtörténtsemmiextra módon viselkedni, ahogy engem nem izgatnak ezek a dolgok, de ez mégsem az én szőnyegem, és vártam a hegyibeszédet, pedig én csak át akartam ölelni, mert rámjött, de ő csak behozta a papírtörlőt, lehúzta a kefíres zoknimat, megpuszilta a lábamat, és elővett egy cigarettát, és engem elöntött a boldogság és a béke, és amikor ettől elbőgtem magam, arra gondoltam, hogy mennyire jó, hogy nem tudja, micsoda bűntudat van bennem egész életemben, és mennyire jó, hogy pont ezért fog elmúlni mellette.
sincity
2006.12.13. 02:00 Nyuszitappancs
Szólj hozzá!
Címkék: +
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szorosnyuszitappancs.blog.hu/api/trackback/id/tr96320086
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
