annyi minden történt, és bizony így van, ez itt egy szelep. mihelyst van kinek elmondani rögvest, nem kerül ide. szóval fájt a fejem nagyon, fájt a hátam nagyon, és fájt a nyakam nagyon, aztán már egyik sem fáj, csak olyan álmoskás vagyok, ma, amíg K.ra vártam az interjúja alatt, majdnem elaludtam a kocsiban, de aztán olvastam egy kicsit, és kiszedtem a szemöldökömből a kósza szálacskákat, és a csípésektől jól felébredtem. ma elmegyek kicsit szhelyre, és amíg nem kellek valakinek, addig haza sem jövök. menetközben megnézem a régi barátokat, levágatom a hajam rövidre, ilyenek.

meg ma ebédre spenótot főztem, a csatornapatkányoknak biztosan ízleni fog majd, ugyanis az egész ment a lefolyóba. hogy miért? figyelő szemecskéim egy kukacot fedeztek fel benne. úgy megijedtem, mit aki villanypásztort fogott. aztán úsztak ki a felszínre a többi kukacok. na mondom, kukacos fagyasztott spenót?? hát nem. a zsemlemorzsában voltak, kis morzsák közt, hogy szárazon nem is lehetett észrevenni őket.  aztán a spenótban kiolvadtak belőle. bokákolva dobtam ki az egész zugehőrt.  jó étvágyat, basszameg.