mocskos egoista kurva módján élvezem és hagyom kényeztetésemet, kezdve a reggeli ágybakávétól a szájharmonikafesztiválon való ötórás á'digálás utáni lábmasszázsig. veszkődöm egom és és mérlegem megfelelnivágyása között, magammal küzdöm magamért, és prejudikációim ellen. igyekezni nem büntetni minket értük. miattuk. tudod te azt, ez mily' nehéz.
(és mennyire tudtam, hogy nem szabad egyedül felbontanom azt a levelet, kinyitni pandora szelencéjét, melyben materializálódik az a múltkor emlegetett sütő-égető gyűlölet, amitől már majdnem megbánod - nem azt, hogy megszülettél, de mindazt az - eddigi életedet, beleértve - szégyelled, nagyon szégyelled, de akkor is - mindenkit, aki annak része volt; és ne mondja senki, hogy előre nézz, mikor a múltad nyákosnyúlós csápjaival utánad nyúl, behálóz, rádtapad, és mihelyt egyetlen csápot is elszakítasz, újabb nő a helyére, mint a mesebeli hétfejű sárkánynak, vagy ha stabilizálod a helyzeted, hogy levegőt kapj, és el tudj kezdeni a gondolkodni a megoldáson, rögtön észbe kap, és újabb csápokat növeszt, váratlan helyre tapasztva, hogy kibillentsen, a lényeg, hogy ne tudj nyugalmi helyzetet felvenni, mert addig is hatalmában tart, amíg az egyensúlyod megtartásán küzdesz; ne menjetek férjhez, ne szüljetek gyerekeket, ne csináljatok semmit, ami a jövőre vonatkozik, a mához köt, a jövőhöz köt, legyen holmitok azonnal bepakolható egyetlen bőröndbe, mint a híres kémeknek a filmekben, hogy félóra alatt el tudjatok tűnni a színről, és talán majd nektek sikerül önmagatok elől is elmenekülni, ahogy nekem nem) és szűnninemakaró zokogásom közepette arra gondolok, hogy még ő maga sem tudja, mennyire komolyan gondolom, és mennyire vakon elszánt vagyok, és valóban kozmopolita, és induljunk; mint a róka, akiben annyira erős az élnivágyás és szabadulnivágyás, hogy a saját lábát is lerágja, csak meneküljön, én lerágom és nem bánom, mi az ára, akár a lábrágás fájdalma, csak ez szűnjön már meg, és szórjunk ki mindent, az utolsó darabot is, és nem érdekel, ha közte van az aranytojást tojó tyúk, meg a nagypapa faliórája, amiben elrejtve van néhány száz microsoft részvény, ami mára milliárdokat ér, de legalább közte lesz ez az idegesítő csótány, ez az idegesítő tücsök, zirregő kabóca, vérszívó pióca, söpörjük ki a padlást csontra, és akkor talán képes leszek végre én lenni én.
és közben halálosan komolyan éreztem, hogy képes lennék megölni, ha itt lenne.
ez volt a legijesztőbb.
