na az nem lesz. viszont gabi két napig csirkézett, hatalmas röhögések közepette, ezt csak akkor hagyta abba, amikor éppen olasz rozét szopogatott, meg kékgyertyát bűvölt és gyurmázott magába roskadva. az út valami fura volt, mert odafelé négyórás volt az út hóviharral övezve, visszafelé meg másfél.
ami viszont nagyon fontos: egyszer sem jött rám a hazamenekülhetnék-érzés...
