nem volt pálya, úgyhogy csak annyit bólingoztunk, hogy még izomlázam sem lesz tőle, kiköveteltünk pálmától melegszendvicset vacsorára, megalkottuk a projektünk kerettervét - gazdagok leszünk, juhéj -, majd azután, hogy félórát néztem vigyorogva, amint pálma szanaszéjjel röhögi magát a saját szövegén, s közben elképzeltem, hogy ez képes, és egyedül ugyanezt csinálja, és ettől iszonyat jókedvem lett - hogyan bír egy nőbe ennyi nevetés beleszorulni, mondja meg valaki -, aztán hazafelé éjfélkor fél órát beszélgettem az éjjelnappalis tulajdonosával, aki elpanaszolta, hogy nem kap tisztességes eladót nettó 150-200-ért, ezen elszörnyülködtünk párat, és itthon ez a napi Vicc várt....sírok a fáradt röhögéstől....annyira morbid...