nincsenek érzéseim ezzel kapcsolatban. nincsenek gyökereim. így sem. azon kívül, hogy nagyanyám 14 évesen már cselédként dolgozott, hogy anyám a háború végén született, hogy én egy szoba konyhába születtem, és egyéves koromban költöztek a házba, ahol felnőttem, hogy nagyanyámnak volt egy szerelme, aki ki akarta vinni amerikába, de anyám miatt nem ment vele....ezen kívül semmit nem tudok a család történetéről. sosem meséltek róla. nem tudom, anyám miért pont akkor fogant, nem tudom nagyanyám mit dolgozott akkor, nem tudom, hogyan élték át a háborút, és nem tudom, hogyan élték át 56-ot...a saját emlékeimen kívül nem tudok semmit. amikor már felnőttem és kérdeztem, nagyanyám már nem volt képes beszélni értelmesen, és nem emlékezett tisztán. anyám pedig mindig a mának élt, a ma mártíromságának. maximum siránkozott a múlton.
nincsenek gyökereim. nincsenek érzéseim a mai nappal kapcsolatban.
(de megkönnyebbülve fogadtam a hajnali Kossuth-téri tisztogatás hírét)
