(természetesen csak a pozitív dolgok érvényesek rám. nehogymárne.)
most álmatlanul éjjel egykor hirtelen megvilágosodott: elaludni sokkal jobb nem egyedül az ágyban. de nem tudom végigaludni az éjszakát. minden moccanása felriaszt. emlékszem, két éve hónapokba telt, míg megszoktam, hogy állandóan van köröttem valaki.
emlékezésről jut eszembe: pudingocska macskaszállítása közben jutott eszembe a környékről, hogy öt éve (nem is négy, ha jól megszámolom) arrafelé kerestem beteg lábacskákkal albérletet. juj. nem egyszerű történet. de a lényeg belőle, ahogy elmeséltem, rájöttem, akkoriban sokkal több energiám volt. most képtelen lennék ugyanazt végigcsinálni. két munkahely, nulla pénz, reggel nyolctól éjjel egyig dolgozás, békávézás, napi négy-öt óra alvás, hétvégén esténként bulizás, tekila, albérlet- és munkakeresés. autó és pénz nélkül. fölnézek akkori önmagamra.
és le a mostanira.
