lefordítottam maa'git cvjét, és belelkesülve nekiállok végre a magaménak is. közben lesz időm elgondolkodni, hogyan értessem meg x.szel, hogy a problémája számomra nem probléma, és ennyi erővel aggódhatnék azon is, hogy nekem meg folyton elzsibbad a karom, de ezt így nem merem mondani, mert ezzel lekicsinyellném a gondját, márpedig tudjuk, hogy mindenkinek a magáé a legnagyobb, és ezek általában irracionálisak, és mint olyanok, nem használ a külső pozitív visszajelzés; meg hogy hogyan értessem meg y.nal, hogy azzal, hogy az én érzéseim és érdekeim háttérbe helyezése nem pont azt az érzetet keltik bennem, hogy értem van az egész, akárhogy bizonygatja szavakkal.