és még képes voltam egész reggel azt álmodni, hogy mindenáron mákosrétest akarok sütni, almával vagy tökkel, mindent megtettem érte, míg végül az anyósomnál kötöttem ki, visszagondolva idegen volt a lakás, de akkor nem tűnt fel, köröttem a kölykök, a sarokban hűtő, az ablakon függöny, átszűrődik a nap, és melegít, és én arra gondolok, hogy de szép is ez az ősz, jé, máshol milyen meleg van, a volt főnökömet lezavarja a lépcsőházban, a szemben lévő lakásban kávézót alakítanak ki, a puha mélybordó plüssszőnyegtől kétszeresen nagynak tűnik és tágasnak, a másik szomszéd a lépcsőházban nézgelődik, mindenki szeret engem és én békés vagyok és boldog, és otthon érzem magam a konyhai napsütésben.
a valóság az, hogy az exanyósom gyűlölt engem, és szerintem jobb lett a világ nélküle.
