gyűlölöm. önmagam antiszociálból szőtt pókhálójában vergődöm. egyedül. néma sikolyok. dühösen fekszem és dühösen ébredek. gyűlölök aludni. gyűlölök felébredni. a messiás nem létezik. nem hiszek többé a tündérmesékben. gyilkos őszinteségből horgolt bosszút forralok. ilyenkor mindegy már. milyen áron, csak szabaduljak meg a fájdalomtól. lássuk. uram, mire megyünk ketten. romboljuk le porig és hintsük be sóval. mert egyedül születtél, s egyedül kell meghalnod.

a két napja élő gondolat, "csak ne könyörögj", meghal. rossz vagyok és kegyetlen. a fájdalom túlnő rajtam. mindegy, milyen áron, csak szűnjön meg. fájjon másnak is. csak másnak fájjon. vágjuk le, irtsuk ki még az írmagját is. nem lehetek ennyire rossz, hogy ez legyen a karmám. küzdésem kezdete és vége, anyai örökségem, az önsajnálatom elszabdult, s mint hurrikán tarol le maga körül mindent. később megbánom, tudom. róka vagyok a csapdában, aki lerágja a lábát. dühödt rókaként mentem az életem bármi áron. kisvuk felnőtt, és mindenért bosszút áll.

és hétfőn kezdődik az egész ismét. egy spirális hülye vagyok. addikt. miért csinálom, ha nem jó nekem?

idealista individualista.

és még véget vetni is gyáva vagyok.