délután telefon V.től, búcsú Anglia előtt, és köszönet, és ismét megríkat, "köszönöm, hogy olyan főnököm voltál, és hogy olyan ember vagy, amilyen..", meghatódásom, és úgy érzem magam, mint fecskemama, amikor röpülni tanulnak fiókái, örömmel vegyes izgalom és apró aggódással fűszerezett öröm a felszabadult hang hallatán...
majd halk zene, a vihar ígérete, elégedettség, nevetés, vizespóló-nemverseny, és most elindulok volt kollégákkal karaokezni, remegő lábakkal...
köszönöm
a reggelt meg nagyon várom.