vagyok.
megnyugodva, hátfájás nélkül, telve figyelemmel, telve szeretettel, telve a szíveslátással, A.tól, Embertől - ma meghallgattam pár másodpercre a szíve dobbanását, erőt meríteni -, telve ...amikor már nem tudom elviselni ("ha nem tudod már elviselni, azt, amiben vagy, lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad") önnön hisztimet, önnönmagamat, és menekülnék, akkor azt mondják: de mi igen. vélem megtalálni magamat általuk, a szeretetük és a Kedves szerelme által. (valójában sokszor elgondolkodom, úgy tűnik, tényleg szükségem van erre a szünetre) és ha ez még mind nem volna elég, akkor megkapom a másik nagy ajándékot: odafigyelést. odafigyelést és törődést, testileg és lelkileg, "fogod szeretni azt a gyújtót is?" - azonnal beleszerettem, felelem, és szívem eltelik gyengédséggel, és amint végre kitartó masszírozás közben megroppan az a pont, mint kapszulából a gyógyír, úgy árad szét bennem a hála és a béke.
és gyógyírként írnám fel minden egyes embernek az érintéseket.