megint belemászom. megint semmi közöm hozzá. és megint az a nyugtalanító érzés, hogy nem lehet, hogy két ember közt így legyen vége a bárminek.
megint én fogom megszívni. tuti.
de nem érdekel. nem tudok fejem elfordítva elmenni mellette.
- - - - -
"szeretem magát. szeretem az Embert. akarom, hogy tudja."
"Én is szeretem magát! Nagyon jól esett az üzenete. Csak egy baj van vele. Elkésett. Én ezt már régen érzem... "
- - - - -
a bróm idejétmúlta. jobb ötlet?
