A. szerint mostanában túl sokat vagyok lenn. Igaza van. Habár, ha azt nézem, mennyi szar van itt, még mindig feljebb vagyok, mint amennyire lenn lehetnék. Ez a mai szomorkás este speciel éppen a zippo miatt van. A zippot, mint katalizátort értem. Mostanára addig sikerült spannolnom magam, míg lelkifurdalásom van, hogy nem örültem a vésésnek; pedig csak örömet akartak szerezni. Csak ilyenkor mindig az apjuk rámnemfigyelését vélem felfedezni bennük, és persze tudom, hogy nem tehetnek róla, csakhogy én szeretem lezárni a dolgokat, de kitörölni a múltat nem lehetséges; ami egyrészt jó, hisz tanultam belőle, nagyon sokat, de másrészt többször rosszul érzem magam tőle; és azt is tudom, hogy kedveskedni akartak, mégis...ez a zippo egy emlék, egy szép emlék, és most úgy érzem, az exem ezt is bepiszkolta; fura gondolatmenet, de mégis...
és aztán valahogy ez a fura szomorúság csak nem akart múlni, és ilyenkor felkavarodik minden, rezignáltan hullámzik, mint tengerparti fövenyen a homokos víz, és hiába küzdök ellene, hiába próbálom semmibe venni, benne van a betűimben; Z. is érzi, és hiába bókol, nem lesz jobb kedvem tőle; és hiába vettem ezt a ruhát a kilencven százalékos leárazásban, amiből kivan a fél mellem, meg a háromszáz forintos picsafürdőruhát, amiből az egész..csak ülök itt, és nézek bambán...ha feküdnék, talán a nyálam is kicsorogna, mondjuk balra.
én így most elaludnék, és akkor kelts fel, ha megérkeztél, és/vagy megkaptam álmaim munkáját.
