bevettem mind a négy gyógyszerem, hát van még vagy tizenöt percem arra, hogy lejöjjön a dal A.tól, és meghallgassam:"...ha a szerelmed már nem érdemlem, akkor nagyon kell, hogy szeress engem..."
meghalt az utolsó macskája, ki van borulva (ehhez képest én érzéketlenül temettem el az előzőt); Z. meg felvisz holnap a svábhegyre, vagy hova (élvezem, micsoda barátság lett ebből is, szeptemberben megyek az esküvőjükre, legalábbis megígértettem vele); Cs.nem jön holnap, ergo nem lesz új frizurám - néha elcsodálkozom, hogy tényleg mennyi önzés van az életben - J., aki négy éve a párja, a korfui indulás előtti estén bőröndpakolás helyett edzésre megy (még nem sejti, hogy korfun valószínűleg szakítani fognak vele), mer' az olyan nagyon fontos, Cs. ki van borulva, és nem tudok mit segíteni százhúsz kilométerről, csak meghallgatom; a kölyköm ittfelejtette a vaskloridját a hűtőben, és smst küldött, hogy postázzam utána - elborított a lila köd, hogy van egység a kártyáján, és tegnap mégis az én telefonomról smsezett (nem fogom megengedni legközelebb, rohaggyak meg, de tényleg nem! leszarom a húsz forintot, de akkor is. fizesse az apja. ráadásul hazudtak is, mert nem is holnap indulnak a balcsira, hanem pénteken, és ezt az msnes kiírásából tudom meg. elegem van, kész. -
én így most elaludnék, és akkor kelts fel, ha megérkeztél, és/vagy megkaptam álmaim munkáját.
Akkor szeress, amikor nem érdemlem meg, mert akkor szeretsz igazán.