Napok óta lázasan jövök haza, ma már köhögtem is, de semmi komoly, csak a fülem-farkam lóg, de kit érdekel ez most, élvezem a napokat, reggeltől estig, estétől reggelig, mondjuk holnap nem lesz erőm elmenni a babámmal a vidékre, de legalább talán eljutok a hajfestésig, meg a kialvásig, mert hát napközben úgy felpörögök, hogy éjfélig kukorékolok, pedig reggel korán kelek, hatkor, habár fél hatkor kéne, akkor nem dudálnék rá a félig alvó gyalogosra, amint sétál a zebrán, és nem ugrana felkapott fejjel, de mondjuk az is lehet, hogy pont úgy ütötte volna el, hogy én nemcsak lassítok, hanem megállok, ő meg szépen besétál kómásan a taxi elé, és lehet, de még akkor sem rajtam múlna, hogy kanyarodáskor az álmos vezetők ne húzzák rám az autójukat, eltévesztve a sávot, ami jól lekopott a stadionnál, jöhetnének a gárdások, hogy a temetőtakarítás mellett kávét osszanak reggelenként a kereszteződésekben, vagy valami, amitől nem szundikálnak bele ezek itt a zöldbe meg a pirosba, meg például észrevennék, hogy indexelek, hogy sávot váltsak, vagy mondjuk a rendőrautó nem fogná az amúgyisdugót harminccal; meg mostanában ilyen újraszocializálódós vagyok, még beszélgetek is, meg ilyenek, és már elég kevésszer idegesít, persze kivéve, amikor a terhesek többesszám első személyben beszélnek a gyerekükről, meg apának hívják a férjüket, én a férjük helyében biztosan impotens lennék ettől, hogy innentől már csak második vagyok, meg csak másodsorban férfi, és olyankor is elég nyugodt bírok maradni, amikor hisztiznek, habár ez régebben is így ment, hogy minél idegesebb a másik, én annál hűvösnyugodtabb vagyok, de szóval a lényeg, egyre kevéssé vagyok mizantróp, úgyhogy jól el is mennék például a holnapi kiállításmegnyitóra, így, hogy itthon maradok, csakhogy szegény zsuzsimon ugyan a múltkor lecseréltük a kidurrant kereket a pótkerékre, és így három gumit kell venni rá, és még nem volt érkezésem elmenni vele gumishoz, viszont szerencse is, mert most meg a bal első ereszt le kábé két-három nap alatt, szóval teljes gumicsere, pont rámegy a plusz pénzem, viszont a lényeg, hogy így nem merek kimenni szentendrére zsuzsival, mert hát kit hívok, ha eksön van, és tutira lenne, a múltkori defekt is akkor volt, amikor a babám nélkülem volt a vidéken, és szombat este meg nem hívhatom Z.t, mint a múltkor , mert most már apuka, meg ilyenek, (egyébként mi ez a dexterizé a tévében, ami most megy, valaki azt mondta múlt héten, milyen jó, de ez valami szörnyűség?); ja és a szocializálódásomhoz, hogy valami perverz módon nyújt élvezetet, amikor egy nőnek ellenszenves vagyok, és különben is, az egyik fiú azt mondta a hátam mögött, hogy olyan sheronstone-os vagyok, és akkor még jobban kihúztam magam, meg be a hasam, ami mellesleg csak nem akar lejjebb menni, és a mérleget is hiába, mert csak nem akar kevesebbet mutatni, illetve szórakozik velem, mert egyik nap két kiló mínuszt mutat, a másik nap hármat, aztán amikor ennek tökre elkezdek örülni, akkor szépen visszaáll, ahonnan indult, én nem értem ezt, viszont az roppant szórakoztató, hogy ugye digitális, és mér mindenféle százalékot, vizet, meg zsírt, meg tizedest is mutat, így aztán néha azzal játszom, hogy két méréssel megállapítom, mennyit kakiltam (amúgy húsz dekát szoktam, hihi), de semmi egyéb esetben nem tudom a számokat összekötni az evés mennyiségével, milyenségével vagy a mozgás mennyiségével, ez eléggé türelmetlenné tesz amúgy, a fenekemmel olyan jól megbékültem az évek alatt, de ez a pocak távol áll tőlem, mint makó jeruzsálemtől.
- na gyere, megmasszírozlak...
- nem baj, ha nem fürdök meg?
- dehogy.
- de kicsit megizzasztott a láz, úgy se baj?
- mondom, nefürgyéle.
meg azt is mondta, hogy "tudod, semmi különleges, sokkal egyszerűbb...egyszerűen jó veled élni"
