Tappancs blogja

Székely Anna jobban forgatja a szót, mint én.

"Ócskán zajos, híg és célratörő körben a világ, fölmorzsolódik benne a valódi egymásra figyeléseknek minden apró gesztusa. Nem marad más, csak a didergés."

Az első csujjogatós ujjongás elmúltával kikerekedett jókedvem volt egész nap, az ezzel kapcsolatos szorongások mintha sosem lettek volna, úgy tűntek el a lelkemből. Alig tudtam elaludni, ébredni csak a köhögésemre ébredtem fel néhányszor. Ma délelőtt beindult az agyam, elkezdtem izgulni (najó, bevallom, félni is), a gondolataim felváltva forogtak a majdani fizetésnap és a feladat körül. Estére oda jutottam, hogy elkezdtem update-elni magam a vonatkozó jogszabályokból. A PSZÁF-fel kezdtem, holnap a munkajogi része jön, majd a végére a legnehezebb, az aktuális technikai hátterek.

Hétfő-kedden még csekkolni kell a munkaügyi központnál, hogyan kell kijelentkezni (merthogy előre nem teszem meg utána meg nem fogok egy napot ezért hiányozni), ráadásul az oep által visszaküldött papírok és a kiskönyvem visszament, mert a postás csak a második értesítőt dobta be, és mire elmentem érte, már visszaküldték, úgyhogy szólnom kell, ne küldjék ismét, mert akkor nem tudom szerdán magammal vinni.

Mondtam már, hogy be vagyok tojva? Ja, igen. Meg rámjött valami sütiéhség is, ez már régen nem volt.

ENGEM VÁLASZTOTTAK !

:)

Mióta tegnap Böbiékkel beszélgettem, azon gondolkodom, vajon tud-e történni a világban az emberek között valami, amit még nem láttam, ami még meg tud lepni.

Tegnap kétszer néztem meg a Ponyvaregényt. Először simán, angolul angol felirattal (nagyon béna vagyok), majd audiokommentárral. A babámnak az éjféli megébredésekor elmeséltem, majd sokáig röhögtünk, hogy azt hitte, moziban voltam, és mellettem kommentálták a filmet három kocsogok.

Vagy a hétvégi péteri-tavi látogatás, vagy a múlt héten rámköhögés/trüsszögés, de ismét breteg vagyok. A fejem majd szétmegy, az orrom már kidörzsölve, lázam meg nem bír lenni, csak hétötös hidegrázás. Lóg fülem-farkam. Kérek narancsot.

No. 3. A végletek játéka. Pozitív első benyomás után az interjút azzal kezdi, hogy mást ajánlana, mint a hirdetésben volt, és egyébként nincs pénzük, hogy egy embernek egy pozíciót fizessenek, de esetleg beállnék-e kereskedőnek és építenék-e hálózatot magam alá. Nézek tányérszemekkel, mire naivnak nézve felajánlja, hogy gondolkozzak, és írjak nekik 4-5 oldalas tanulmányt, hogyan csinálnám. Tényleg hülyének néznek?

No. 2. Még nincs se válasz, sem hír felőlük.

No. 1. Interjú lezajlott, a legjobb interjúk közé tartozik ez is, hangulatában is, határidő más, nem múlt péntek, hanem e hét péntek a válaszadás. Napok óta nem alszom, este ezzel fekszem, reggel ezzel kelek.

Péntek óta egyetlen megfelelő hirdetés nem jelent meg, amire tudtam volna jelentkezni.

-munka/interjúk-

No. 1. A múlt héten voltam náluk, a hármasból eddigi infók alapján a legjobb ajánlat, és már az interjú végén közölte velem az igazgató, hogy vár másodikra. Péntekig döntenek.. Én csütörtökön megyek ismét. (Elgondolkodtatott ez. Miért pont utolsó pillanatban.)

No. 2. Szintén múlt héten voltam náluk, az ajánlat a hármasból a második legjobb, viszont még vagy másfél hétig vacakolnak, mire kiderül, kit akarnak látni második körön.

No. 3. Volt egy cég, amelyik első pirospontját megkapta levelével, melyben megérdeklődi, hogy ilyen tapasztalati háttérrel miért jelentkeztem hozzájuk, pont arra a pozícióra, amikor az annyira nem. Válaszomra megígérte, hogy majd keresni fognak, mikor találkozzunk. Eltelt két hét, és én már lemondtam róluk. Aztán ma kiderült, hogy holnap várnak.

~fürdőszoba-szaga~

A lakástulajdonos ugyan lemondott a kád oldalán leselkedő lyukról, mondván, tavasszal úgyis kicserélteti a kádat, de engem nem hagyott nyugodni a dolog, reklamáltam a közösképviselőnél. Múlt héten fel is mérték a mesterek a lyukat, és tegnap be is állítottak. Mind a hárman. A lyuk 25*50 cm-es, hozzáteszem. Négyen megállapodtunk kis kitérő után, hogy fehér ablakocska lesz rajta, és a fölösleget becsempézik fehérrel, mert hasonló csempét nem kaptak. Egyik mester flexelni tud, a másik vakolni, a harmadik meg a főnök. Kell-e még ragoznom? Tegnap bekeröült az ablakocska, meg a körítés. Ma egy óra alatt sikerült is becsempézni. De legalább szaga vége.

Kérdőjel. Itt állok (ülök), és nem értem. Adott két blog, amit rendszeresen olvasok, és nagyon ritkán kommentelek. Az elsőbe ma reggel épp kedvem támadt, de nem sikerült, számomra érthetetlen módon reklamálta az ellenőrző kódot, amire előtte rá sem kérdezett. Háromszor ellenőriztem. Nem jutott jobb eszembe, a linkfaláról kinéztem a másikat, gondolván, azt biztosan olvassa, meg a tulaja is jófej, és beírtam a bajomat (egyszer) a legfelső poszthoz. A válasz ennyi volt: "És miért nem írsz NEKI egy kibaszott mailt a (mentális korlátaidat nem tekintve teljesen alaptalan) hasfájásodról ahelyett, hogy az enyémbe szemetelsz, te egészen elképesztően ostoba nőszemély?" Most itt tanácstalankodom, mivel váltottam ki ezt a dühödt reakciót. Amikor ki is törölhette volna a kommentemet, például. (Nem, a mailt valóban nem is néztem, mivel nálam sincs kinn mailcím.)

A ma reggeli interjúról meg csak annyit, hogy ilyen öntelt majmot még nem láttam e földkerekségen.